|
Shabbat Vaera Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati istentiszteletén 2011.01.01. A 2011-es év első napján és első szombatján vagyunk. Ennek a szombatnak a neve „Vaera”, s ez 2Mózes 6. fejezetének az első versében van, ami így szól: „Az Úr pedig monda Mózesnek, hogy majd meglátod, mit cselekszem a fáraóval, mert hatalmas kézzel kell őket elbocsátani, és hatalmas kéz űzi el őket az ő földjéről.” Pontosítva ez a szó „és szólt.” Tehát nem „monda”, hanem „szólt.” Van különbség aközött, hogy mondani vagy szólni, az egyik az erővel és hatalommal, a másik meg elmesélés. Az Úr szólt, el kell majd engedni a fáraónak, erős, hatalmas kéz miatt kell őket elbocsátani. A leghatalmasabb kéz nem más, mint Istennek a keze, a történelemnek az Istene, aki döntött, akinek akarata és Igéje van. S ha a választott népről beszélünk, Ő véghezviszi az akaratát, s ezért a fáraónak el kell engedni Izraelt a későbbiek során, bármennyire reménytelen a helyzet. Azonban ezt a mai, a mi helyzetünkben is el kell mondani. Nem miattad történik, ami történik veled, nem egy közösség miatt, nem a családod miatt, hanem egy hatalmas kéz miatt, amelynek része, eszköze lehet a te életed, a családod, a közösséged, a gyülekezeted, néped, nemzeted bármi. A hatalmas kéz, Isten akarata, Isten cselekvő akarata, amelybe te is bele vagy írva. Ő már tudja, már eldöntötte, s amikor a kezére néz, akkor már tudja, hogy veled mit akar tenni. S Isten, amikor ezt a szólást mondja Mózesnek, utána meg is indokolja, amit Peszáchkor el is kell mondani, az egyiptomi kivonulásra való emlékezésről, hogy mit is ígért Isten a népnek. A 6. verstől olvasom: „Annak okáért mond meg az Izrael fiainak, én vagyok az Úr, s kiviszlek titeket Egyiptom nehéz munkái alól, megszabadítalak titeket, a szolgálattól megmentelek, és kinyújtott karral nagy büntetés és ítéletek által, népemmé fogadlak titeket és Istenetek leszek nektek, s megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok, Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom nehéz munkája alól, és beviszlek.” Nem véletlenül mondom ezt azt ötös sorozatot, mert ez Isten keze a mi életünkben is. Mi ezt az isteni kezet olykor ellökjük. Odáig rendben van, hogy nyögünk, hogy milyen az életünk, egy új év kezdeténél elmondjuk, hogy de jó, hogy kihoztál, kezdhetjük az újat, mert tudjuk, hogy ki akar hozni abból az állapotból, amiben vagyunk. A szabadításért is sokat imádkozunk: Uram, szabadíts meg bennünket! A megmentés, megváltás után a néppé alakítás egy kicsit már nehezen igen működik az életünkben. A bemenetel pedig külön kérdés, hogy bemegyünk-e oda. Amikor ennek az évnek az utolsó napjaiban voltam, sokat gondolkodtam, hogy évek óta együtt van egy közösség – sok helyen ugyanez a helyzet – és igazából nagy a fluktuáció, jönnek-mennek az emberek. Mi a probléma? Miért jönnek, miért mennek az emberek? S pont az előző dologhoz kapcsolható, hogy ez az ötösség nem működik az emberek életében. Mi működik? El kell mondanunk, hogy egy tökéletes házasságnak nincs története. Egy igazi jó házassággal kapcsolatban nincs mit beszélni. Egy igazi jó közösségnek az Istennel való utamról nincs mit beszélnem. Nincsenek amplitúdói, kilengései, hogy szuper jó meg szuper rossz. Ha valamiről azt mondom, hogy jobb lett, abban a pillanatban azt mondom, hogy rossz volt. Ha valami rosszabb lett, akkor a jó elromlott. Aki Istennel jár, annak egy állandó jó állapota van. Nincs mit beszélni. Egy gyülekezetnek, közösségnek nincs története, de van élete. Hol kezdődik a baj? Onnan – köszönhető pont a keresztény teológiáknak, tanításoknak – hogy nem ismerik a zsidó gyökereket, és nem értik meg, hogy a menyasszonyság nem azt jelenti, hogy feleség vagyok. A zsidó hagyományban, ha valaki igent mond, az nem menyasszonyi, hanem feleségi állapot. Meg kellene értenünk, hogy mi nem Krisztus menyasszonya vagyunk, hanem felesége. Meg kellene értenünk, hogy van felelősségünk. Ki kellene már jönni a menyasszonyi állapotból! Be kellene lépni a feleségi állapotba! Nagyon sok ember kimondta, hogy én Krisztusé leszek és nem lett Krisztusé, csak aláírt valamit. Istennek hála, hogy van kegyelem és számonkérés, hogy hol van az ígéreted. Sokszor fájdalmas lesz, de mégis áldás ez a számonkérés. Ki kellene már ebből jönni, hogy te menyasszony vagy! De nem jövök ki, mert jó randevúzni, jó az első csók, jó ajándékot kapni, jó fodrászkodni és felöltözni, mert találkozok valakivel. De főzni, gyereket nevelni, háztartást vezetni, azt, amit rám bízott a férj, azt snassz! A feleség másabb kissé, mint a menyasszonyi állapot. Hányszor visszasírjuk, hogy nem ilyen lovat akartam, mert a menyasszonyi állapot jó volt. Nem akartam a házasságot igazából, de jó volt ajándékot kapni, moziba, színházba menni, csókolózni stb. Örömködni jó volt. S a keresztényi életben is ugyanez van. Jön egy Karácsony, örömködünk. Jön egy vasárnap, egy alkalom, megyünk tapsikálni. Randevúra megyünk. Nem házasságban élünk. Nagyon szomorú és veszélyes dolog ez, mert a menyasszonyi állapot a Sátánnak a munkája. Nem kell neked feleségnek lenni! Nem kell gyermeket szülni! Nem kell háztartást vezetned! Nem kell a testvéredre gondolni! Nem kell azzal foglalkozni, akivel egy közösségben vagy! Semmit nem kell! Elmegyünk, tapsikálunk, jót dicsőítünk, hallelujázunk, hazamegyünk, és a hét hat napjából azt csinálunk, amit akarunk. Szingli életmód. Kell egy férfi, de minek. Kell egy gyerek, de hogyan. Mondhatnám tovább a menyasszonyi állapotokat. Ezért vagyunk ilyen nagy fluktuációban. Ez leplezi le a mi állapotunkat, hogy menyasszony és nem feleség. Aláírtuk, hogy a Tied vagyok. Dehogy vagyok én a Tied. Mikor értjük meg végre, hogy az a Vőlegény, akit várunk, az Férj itt hagyta a teljes, komplett háztartást, azt a házat, amit Ő adott neked, az életedet, hiszen újjászülettél, azt a házat, ami a közösséged, azt a házat, ami a családod. Meghagyta, hogy az akarata és törvényei szerint hogy kell csinálnod. A főzést, a takarítást, a gyógyítást, a gyereknevelést, a testvéreddel, az időssel és bárkivel való foglalkozást. Itt hagyta, de te menyasszonyt játszol felelőtlenül. Majd elmegyek, szombaton vagy vasárnap, elmondják, hogy mit kell csinálni, azt megtartom, jót tapsikálok, s hazamegyek. Ez a paráznasághoz vezet. A menyasszonyi állapot állandósul, és folyamatos örömkeresés lesz, mert főzni, mosni, takarítani, gyereket nevelni, pelenkázni, kitakarítani, befűteni, azt a szolgálatot végezni, amit kell Krisztus Testében, vagy kell egy családban, csinálja más. Engem szolgáljanak ki, aranygyűrűt hozzanak, virágot hozzanak. Csókoljanak meg, elégítsék ki minden nemű vágyamat. Aztán megyek tovább. Na ezért vagyunk kevesen, és ezért van fluktuáció. Isten nagyon keményen szól, elég volt! Jövök vissza, férj vagyok. Mi van a háztartásoddal? Mi van a családoddal? Ahol Krisztussal menyasszonyi állapot van és nem feleségi állapot, ott a házasság semmit nem ér. Megéli két ember azt, ami neki jó, de látszódik a házasságából, hogy semmit nem ér. Ugyanazt a menyasszonyi állapotot megtalálhatod a házasságában. A folyamatos zsörtölődések, veszekedések, hogy jó volt, amíg nem voltál a férjem, de jó volt addig, amíg nem volt gyerekem. Visszavágyok oda. Aki Krisztussal nem éli meg a férj-feleség viszonyt, az a saját társával nem éli ezt meg. Le lehet bukni. Látszik, bűzlik, hogy rossz a házasság. Miért? Mert rossz a házasság Krisztussal. Mert ahol Krisztussal úgy élek, mint férj és feleség, akkor értelemszerűen úgy élem a saját életemet is a férjemmel illetve a feleségemmel a családomban, a közösségen belül, nem tehetek mást. Aki nincs férj-feleség viszonyban Krisztussal, az nem tudja megélni a közösségben a családot, nincs előtte olyan megélt példa, ami saját magában van, Krisztussal rendezett viszonya. Ezért vannak szétment házasságok, és ezért nem működnek a házasságok. Ezért vannak emberek között csak véd- és dac-szövetség címen különböző esküvések, amit házasságnak neveznek. Felelős vagyok, vajon tudom-e, hogy a férj itt hagyta nekem, rám bízta a családot, mindazt, ami az Övé. Felelős és számon kérhető vagyok, mert jön. Téves keresztényi eszme, hogy majd jön a vőlegény. Nem, a férj jön, és elszámoltat, s meg fogja kérdezni, hogy mi van a gyerekekkel, hogy rontottad el a gyereket, hogy nem nevelted, hogy nem etetted. Tudunk-e ebben a felelősségben, a férj és feleség viszonylatban élni és az örömködő, lelkendező, tapsikáló, önmaga örömeit kereső keresztény élet helyett végre tudok-e élni Krisztus Testében? Ez a nagy kérdés. Hiába akarok én rendbe tenni egy családot, amikor nincs férj és feleség. A gyerekek szenvednek, a család szanaszét van, csak a látszólagos gyülekezet, közösség és házasságok vannak egy közösségen belül is, mert nem adtam át magamat a feladatnak. Felelőtlen élet Krisztus nevében vőlegény-menyasszonyi szinten, ahelyett hogy férj-feleségként éljek. S ez a minden napokban ott van, s előbb-utóbb paráznaság lesz a házasságban éppúgy, mint a gyülekezetben, mert keresem az örömöt. Mindjárt jön egy jól fésült, aki mindjárt meg is ajándékoz, s le is fektet. Mindjárt találok egy másik gyülekezetet, ahol nagyon jó tapsikálás van, nincsen törvény, felelősségre vonás, nincsen házirend, amit Isten adott, amit a férj adott, amit Krisztus elvár. Ez a paráznaságnak már igencsak az ajtaja. Sőt, megléte, sőt, működése. Tudod, hogy hány dicsőítéses alkalom paráznaság, mert helyette mást kellett volna csinálni? Hány örömködés, és menyasszonyi állapot mulasztása a feleség kötelességeinek! S ezt keresi mindenki, mert az olyan laza, szingli élet, jól el vagyunk, én csinálom a dolgom, Isten meg ad egy kis ajándékot, megáld, ezt mondják mindenhol. S jönnek a paráznaságra rávezető hívók. Gyere, nálunk nagyobb áldás van. Nálunk nem ezüst, hanem aranygyűrűt kapsz, de annak ára van. Mindenki tudja, hogy a nőket is el kellett csábítani valami szinten, minimum hazugsággal, de ha kellett, elvittük vacsorázni. Ugyanez működik. Mikor döntünk már végre feleségként, hogy hűséges leszek a férjemhez? Mikor lesz egy eljegyzésből egy élő házastársi kapcsolatom Krisztussal? Mikor vállalom ezt? Tapsikálni, énekelni, dicsőíteni kell? Randevúznom kell szombaton, vasárnap, vagy akármelyik pillanatban? Mert akkor történetünk van, voltunk jót dicsőíteni! S akinek meg rendezett élete van, valóban igaz a mondás: a jó házasságnak nincs története. Sokan nem értik meg, hogy milyen élet az, amikor nincs miről beszélnem, benne vagyok. Miért kell nekem a feleségemről beszélni, hogy mi hogyan élünk? Köszönöm, jól vagyunk. Nem látszik? Ott van a másfél éves gyerekünk, nem látszanak rajta Isten áldásai? Sokszor jobban megáld, mintha összeizzadtam volna. Nincs mit beszélni. De van mégis mit beszélni. Róla, a Vőlegényről, aki Férj! Van beszélnivaló Róla, hogy adott nekem lakást, házat és ez közösség, házasság. Adott minden feltételt, adott feladatot, sütnöm, főznöm, takarítanom kell, az épületet rendben tartani, a házasságot, a családot, a közösséget, mert úgy ment el, hogy rám bízott mindent. Ezt a felelősséget vállaltuk mi, hogy Ő elment, de ránk bízta? Nem hatalmaskodva, hogy mienk a gyülekezet, mienk a feleség, mienk a család, hanem úgy, „rád bíztam!” Van felelősséged! Benned van-e az, hogy hazajön és meg fogja kérdezni, hogy a gyereknek miért nem adtál…, a konyha miért hideg…, miért nincs élelem…? Nem szólt az Ige otthon! Nem adtál enni az éhezőnek, nem fogadtál vendéget! Milyen házfelügyelő vagy? Neked ilyen átmeneti otthonod van, vagy nincs is? Majd, ha jön a vőlegény, ad majd nekem egy jó mennyei lakhelyet! Ilyen Hilton jellegűt, ugye? Nem! Neked most adott valamit, ahol szigorúan dolgoznod kell, takarítanod, gondoznod kell az egész épületet, amit rád bízott. Teljes felszereléssel, és minden feltétellel adta, s rád bízta a rendet. Rendetlen élet paráznaságig vezet! Rendetlen élet a menyasszonyi élet, s nagyon vágyódik az ember, hogy menyasszony és vőlegény maradjon. Milyen jó volt, amikor találkoztunk! Milyen jó volt menyasszonynak lenni! Milyen szépek voltak az első randik! Nem veszed észre, hogy visszavágysz oda? Felelőtlen vagy. S ez engedetlenség. Nem vállalom az anyaságot, nem vállalom a gyülekezettel a közösségen belül azt, amit kell nekem tennem. Olyan jó eljönni, majd szól az Ige, majd kiturkálom belőle, ami az enyém, s majd hazamegyek. Aztán a jövő héten majd megint jövök. Tudod, hogy ez menyasszonyi állapot? Megint kapsz egy kis gyűrűt, egy kis ajándékot, erre a hétre elég lesz, s várom az újra találkozást. De tettél valamit a saját családodban, a közösségedben, abban a házban, amit Isten neked adott? Abban a megszentelt házban, ahol Ő a családfő? Tettél-e valamit? Nincs itt, de jön. Itt van, mert a Szent Szellem itt van. Nem veszed észre, hogy szól, hogy ezt kellene tenni, meg azt kellene tenni? Nem embereknek kell irányítani! Miért kell beszélni egy házasságban, hogy asszony, menjél főzni, vagy hogy te férj, söpörd el a havat? Miért kell szólni? Nem természetes dolog? Nem természetes számunkra az a rend, amit Isten adott? Akkor valami nagy baj van! Akkor nagyon önző vagyok. Nagyon parázna vagyok, mert más tetszik, a másnak a háza, ahol ajándékot kapok, semmit nem kell tennem. Ebben az évben az előremenetel így kezdődik: a menyasszonyi állapotból tovább kell lépni a feleségi állapotba. Szembesülni kell, hogy – akár 40 évig – örömködni jártam a gyülekezetbe, szembesülni kell, hogy a házasságom milyen állapotban van, hogy egy érdekvédelmi szövetség. Én ezt nem csinálom, akkor te sem csinálod azt, és nem felelősség. Valóban a házasságok házas-ságok? Valóban, krisztusi állapotunk házasság, vagy várjuk a mennyei Jeruzsálemet? Itt kell megélned, mert különben nem mész be! A menyasszonyi állapot nem feleségi állapot. Miért ettük meg azt a sátáni trükköt, hogy de jó! Miért akarsz mennyasszony maradni? Azért, hogy gyümölcstelen, gyerektelen maradjál? Azért, hogy tönkremenjen a családod, azért, hogy tönkre menjenek Krisztus Testének egyes részei? Ezért akarsz mennyasszony lenni? Nagyon is számon kérhető vagy. A felelősség. S Isten nem nagy dolgokat kér tőlünk! Azt a felelősséget, aki te vagy, s amit adott, mindent hozzá, talentumokban, s a Szent Szellem szól, hogy ezt tedd, vagy azt tedd, vagy azt ne tedd! Ilyenkor lehet választani, hogy hazamegyek, és rendezem a mennyasszonyi állapotot feleségi állapottá. Rendezem Krisztussal a menyasszonyi állapotot feleségi állapottá, mert akiben Krisztus lakozik, rendezett a férj-feleség viszony, az már tudja, hogy otthon mi a dolga. Az nem fog veszekedni, nem fognak két irányba menni, és egymást segítve működtetik az otthont, a családot, a házasságot, a közösséget. Haza kellene menni Krisztushoz, a Férjhez, és azt mondani, hogy itt vagyok, én csak a jobbik részt választottam. Megmagyarázzuk sokszor egy Mártával és Máriával is, de én a jobbik részt akartam választani, ami a testemnek és a lelkemnek és nem a szellememnek jó. Én nem akartam az anyai nehézségeket, a szülési fájdalmakat, nem akartam főzni, takarítani, nem akartam a házzal semmit sem csinálni. Császárnő akartam lenni. Szembesülni kell, hogy a hívő életünk nulla. Bár mégsem, mert, ha kimondtuk, hogy a Tied akarok lenni, a Vőlegény jön és megkérdezi, igent mondtál, és mit keresel? Miért nem tetted meg, amit Nekem, a Férjnek elszámolási kötelezettséggel meg kell tenni? Fájdalmas ez a találkozás, de mégis benne van a kegyelem, van lehetőség. Ennek az évnek a kezdetén is van lehetőség odamenni, hogy én csak dicsőíteni akartam, meg tapsikálni, dolgozzon más, szolgáljon más és szenvedjen más. Hazajöttem, hol vannak a szolgák, akik tálalják nekem az Igét, leporolják alattam a székeket, körbecsókolnak? Hol vannak? Isten nem ilyen feleséget akar az Ő Fiának. Házat építő, házat működtető, családot építő, szaporító, olyat, mint egy feleség. Meg kellene érteni a zsidó alapokat: az eljegyzés egyenlő a házassággal. De ez Istennek hála, kegyelem is. Az eljegyzés a házasság azonossága egyben, egyszer Elé kell állni. Nem tudod, mikor jön, mikor kérdez. Örülök, hogy ezt elmondhatom, mert lehet, hogy ez a Férj üzenete, hogy te nem éled meg a feleségi állapotot, s mire én jövök, jó lenne, ha rendeznéd. Jó lenne a felelősséget rendezni, jó lenne, ha a gyerekekről gondoskodna valaki, jó lenne, ha meleg lenne a tűzhely, jó lenne, ha tisztaság lenne a szívedben, az egész házban. Jó lenne, ha a feleség engem úgy várna, mint hazajövő férjet. Krisztus nem vőlegény. Hazajövő Férj. Ezt nagyon tanuljuk meg. Nem humanizmussal akarok most megérinteni senkit. Mit szólna, ha most megkérdezné, hogy vártál engem haza? A testvéreddel mi van, a gyerekeddel mi van, családoddal mi van, a közösségeddel mi van? A házzal mi van? Romokban áll? Nem így hagytam itt! Adtam hozzá mindent! Te leélted az életedet, és örömködni jártál máshova. Még mindig menyasszony vagy, s még nem voltál feleség. Hazajön és megkérdezi, hogy miért voltál felelőtlen, engedetlen? A felelőtlenség és engedetlenség nem csak akkor működik, ha ott van valaki, és nemet mondasz, hanem rád bíznak valamit és mulasztási bűneid vannak. Mit fog szólni akár a családodban, akár a közösségedben? Miért jöttél ma? Egy kis tánc, egy kis randevú, egy kis ropi? Sőt, nem is Vele, hanem sokszor egymással. Miért jöttél? Nincs dolgod otthon a saját házadban, ami te vagy? Építkezni kellene, takarítani kellene, tisztulni, szabadulni kellene. 8-10 éve, 5 éve, 2 éve, akárhány éve nem léptél egy lépést előre. Rohad a ház! Mossa az eső, fagy szét benne minden, mert nem tartod magad feleségnek és felelőtlenségben és engedetlenségben vagy. Ennek a következménye, hogy kihűl a tűzhely, a házról esnek a cserepek, összedőlnek a falaid és a házasságod húsz fillért nem ér, és holnap elválsz. A válás nem ott kezdődik, hogy két ember összeveszik, hanem hogy Krisztussal nincs meg a feleségi viszony. Az egyik a másikra így hat. Nézd meg a házasságodat, meg tudod, hogy Krisztussal milyen viszonyban vagy. Valóban, egy jó házasságnak nincs története, nincsenek benne csúcspontok és mélységek, hogy elromlott. Állandó, stabil meleg van. Újra és újra elmondhatom, adott házat, én magam felépültem. Adott társat – ketten. Adott gyermeket – együtt. Adott közösséget – megint együtt. Lehet Róla beszélni, de magadról ne beszélj, se a másikról, se jót, se rosszat. Róla beszélj! Ami jó van, ami ítélet van, az Ő szava által lesz láthatóvá. Ne arról beszélj, hogy milyen nagy tapsikáló gyülekezetbe mész holnap! Meg hogy szép volt a karácsonyfa, hadd ne mondjam a többi ünnepek tömkelegét, vízkereszt, vagy amit akartok. Ne arról beszélj. A családodról, ahol otthon vagy, vagy nem vagy otthon, a közösségedről beszélj, ami neked egy átjáró ház. Felelős vagy? Nem humanista módon. A vőlegény helyett a férj irányába mutató felelősségről beszélek. Isten szeretete, hogy a Férj neked is azt ígérte, hogy megszabadítalak, kihozlak. A népemmé teszlek pedig azt jelenti, hogy adott otthont, házat, helyet. Hol laksz most? Néha látogatni elmész? Néha randevúzni elmész Istennel? Néha randevúzol Krisztussal? Isten ígéretei nem teljesedtek be az életedben, amit Mózesnek mondott. Ő megtette az első lépést. Meghallotta a te „jaj” szavadat. Azt mondta, hogy kihozlak, megszabadítalak, megváltalak. S ha te visszasírod a menyasszonyságodat, az előző helyet, az előző állapotodat, te nem vagy szabad. Máris, ebből az ötből, amit Isten ígért a választott népnek, csak kettő van. Kihozlak, de te most a prérin vagy, mert nem vagy szabad. A senki földjén vagy, nem vagy szabad. Onnan meg vissza fogsz menni, mert vágyódsz Egyiptomba. Nem prófécia, hanem törvényszerűség. Ha Isten keze nem munkálkodik az életedben, s az ígéreteit nem tölti be, akkor vissza fogsz menni. Visszasírod az uborkákat, a hagymát, s az egyiptomi „milyen jó volt”-ot. Te leszel a gyülevész népség. Kijöttél, és mégsem. S ez a menyasszonyi állapot ugyanaz, mint a gyülevész népség. Kijött Egyiptomból és visszament. Mert milyen jó volt ott, mert milyen jó volt menyasszonyként, meg lányként élni. Nem vagy szabad, vissza fog rántani az a mágnes, ami Egyiptom. Isten 5 ígérete benne van az életedben? Eljutottál-e oda, hogy „népemmé teszlek és beviszlek”. Ez a célja, hogy felesége legyél, és hazavigyen. Ha menyasszonyt játszol, hogy néha randizol vele, akkor nem vagy a népe, nem vagy otthon, s amikor hazajön, nem fog otthon találni. Ez nem kárhoztatás. Sírtál, Ő válaszolt: hol vagy? Népe vagy-e, hazavitt-e? S ha hazavitt, akkor nem kellene már valamit csinálnod? Feleség vagy, azért vitt haza! Megmentett, megszabadított, kivitt, hazavitt. Hazaértél? Vagy megint randevúzni mész? S ha elmész randevúzni, örömködni, akkor még mindig menyasszonyi állapotban szenvedsz, ha nem is tudod, s nem vagy feleség. Felelőtlen, otthontalan, hontalan, s még nem nép. Csak egy aláírásod van, hogy nép akarsz lenni. Lehet, hogy így merítkeztél be, lehet, hogy ilyen az igened. Akarok! De nem lettél! Tudod, milyen súlyos ez a mondat: akartam, de nem lettem? Megszülettem, de nem éltem. Eljegyeztem, de nem lettem, nincs gyerekem, házam, otthonom, csak menyasszony vagyok. Milyen jó menyasszonynak lenni, milyen jó felelőtlennek lenni! Milyen jó azt mondani, hogy szolgáljon, aki akar! Az első jelzés a házadban, a lakhelyeden jelentkezik. A feleséged nincs veled, a férjed másutt van, a gyereked elmegy. Mert nem vagy Krisztusnak a felesége. Az otthoni rend a tükörképe annak a rendnek vagy rendetlenségnek, amit Krisztussal élsz meg. A rendezett viszony Krisztussal látszódik. Nincs történet, hogy összevesztünk, és hogy jaj de jó, hogy kibékültünk. Egy valódi házasságban nincsenek amplitúdók, görbék, hanem élünk! Tudjátok, milyen jó élni! Vannak a hívő életben is, hogy az ember visszaemlékszik az első időre, amikor örömmel fogtam meg a Vőlegény kezét. Aztán egyszer csak azt mondta, hogy csináld, amit kell. Az ember csak sziszegett, hogy, hát, de most akkor nem szeretsz? De, csakhogy most a helyedre kerültél! Nincs története a hívő életnek. Van egy emlékezés, hogy Ő az, aki szólított, Ő az, aki magáévá tett, Ő az, aki a Férjem lett. S Ő mondta, hogy csináld a háztartást! Rád bíztam. Ennek nincs története, megy a maga rendjén, s ez nem más, mint Istennek a rendje. Isten rendjében vagy, vagy szöksz kifelé? A „jobbat” keresed, a sétálós, műkörmös, randevúzós, csókolózós dolgokat. A csókolózásból nincs semmi, akkor még nem kell pelenkázni. A gyerek ellen is lehet védekezni, persze! Vagy más: szépen megborotválkozol, cipőt pucolsz, mész randira. Ha megházasodsz, nem biztos, hogy minden nap megborotválkozol, van más dolgod is, fontosabb dolgod is. De a mi elképzeléseink szerint az a szép, ha van nagy énekkar, nagy zenekar, csiribiri, nagy karácsonyfa, amit akarsz. Tudod, hány ember szenvednek ma? A testvéred! Tudod, hány embernek kellene ma Igét vinni, enni adni? A testvéred! Tudod, hogy ezért számon kér Isten? Rád bíztam! Nem én bíztam rád, a te házadba én nem szólok bele. A te életedbe, házasságodba, én külső emberként nem szólhatok bele. Tudnod kell, hogy Isten mit adott neked! Azt a rendet elvárja, amit veled akar megélni: férj-feleség viszonyt. Lelkendezünk, jól vagyunk, karácsonyfa, csinadratta? Valahogy nem stimmel ez! Ez nem házasság! Rossz esetben akár cirkusz lehet! A paráznaságnak ez a legnagyobb nyitott ajtaja. Megszokjuk az örömöket, a karácsonyt, ezt-azt, amazt, s már mint a narkós, vágyunk utána. Dehogy akarok én feleség lenni, amikor fel kell kelni és dolgozni kell. Az munka, az felelősség, nem olyan kellemes. „Megyek az Úr elé!” Tudod, hogy be vagy csapva! Az Úr nem azt mondja, hogy találkozni jöttem, hanem legyél ott, éljél! Olyan hamis énekeink is vannak! Találkozni jöttem. Hát hol jártál eddig, vagy hova mész vissza? Ő jön haza, nem találkozni, hanem számon kérni! Amikor erre a heti szakaszra készültem, előkerült egy másik történet is. Hiszen Mózes története elég hosszú, és új évre, az új kezdetére elég sok mindent el lehet mondani. Valóban Istennek ez a terve, amit a választott népnek elmondott, az öt ígéret, hogy hallottam a szavadat, kihozlak. Isten valóban ki akar hozni, de azért, hogy a helyedre tegyen. Mondhatnám sorba az ígéreteket. S amikor olvastam a Bibliát, ugyanakkor hálaadással vagyok, mert az első vendégünk is el tudott jönni, és tudtunk neki adni szállást és ennivalót. Ezért Istennek vagyok hálás. Bennem volt, hogy valami mást is kellene, ami kicsit általános, nem mindenképpen a heti szakaszhoz tartozik. Elővettem, ami a Lozungnak erre az évre szóló igéje. A Pál Rómabelieknek írott levelében a 12. fejezetnek a 21. verse: „Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg!” Máris azzal kezdem, hogy nem ez a Lozung tartalma, hanem arról szól, hogy ne győzzön le a gonosz, hanem a gonoszt jóval te győzd le. S ez a kettő teljesen ellent mond. Az egyik Károli, a másik ökumenikus fordítás. Isten nem adott nekünk olyan erőket, hogy győzködjünk, meg harcoljunk, meg gladiátorok legyünk, hanem maradni kellene a Károli fordításnál: „Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonosz jóval győzd meg.” Teljesen más! A gonosz meg akar téged győzni. Nem legyőzni. Az egészen más. Neked nem harcolni kell, hogy legyőzd a gonoszt a jóval, hanem a jóval győzzed meg! Itt egyszerűen ismeretekről van szó, arról, hogy te ismered a gonoszt. Bizony, benned van. Bennem is. Tudod, hogy mióta? A tudás fája, a jónak és a gonosznak a fája óta, mindkettőből evett az első emberpár, így tudjuk, mi az, hogy gonosz. Tudjuk, de ez nem azt jelenti, hogy hagyjuk működni is. Mi, akik Krisztusban élünk, szolgálunk, vagyunk, nekünk szól ez az Ige. Ne győzzön meg, ami belül motoszkál. Nem legyőzni, nem harcról van szó. A gondolataimban benne van, hogy mi jó nekem, s egyáltalán mi kellene nekem. Ne győzzön meg! Tudjam azt, hogy mi a jó Isten szerint, s azt is, hogy mi a gonosz, ami az első emberpár vérébe bekerült. Hiszen az ember nem tudja „minémű lélek lakozik benne,” s a gonoszság a szívből jön, a saját szellemünkből jön. Nem Isten Szelleme, hanem a mi szellemünkben benne van a kettősség, a jó és a rossznak az ismerete, s ez egyben a szabad akarat is. S minden döntésünkben ott van a mérlegelés. Mi jó nekem, s ez a gonosznak a súgása. Nem az, hogy Isten szerint mi a jó, hogy mi a törvény szerinti, hanem nekem mi a jó. Tudod, hogy minden gonosz gondolat itt kezdődik? Mi jó nekem, amin uralkodhatok, amiből hasznom van és a többi. Ahogy a Biblia írja: „az egész világ a gonoszságban vesztegel”. Nem tud tovább menni, meg van kötözve tőle. Folyamatos mérlegelés. Ez a gonosz benned, és erről szól itt a Rómabeliekhez írott levél, hogy ne győzzön meg. Nem azt mondja, hogy nincs, hogy hívő emberként te olyan hiper-szuper vagy, és olyan tiszta vagy, téged nem lehet átverni. Belülről jön, nem kívülről. Márk evangéliumának 7. fejezetében egészen pontosan írja le a Biblia, hogy mi is az a gonosz. „20. Monda továbbá, ami az emberből jő ki, az fertőzteti meg az embert. 21. Mert onnan belülről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok, 22. Lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság: 23. Mind ezek a gonoszságok belülről jönnek ki, és megfertőztetik az embert.” Itt van, amit a protestánsok Lozungként olvasnak, ne hagy magad meggyőzni ezektől. Ha bennem van, akkor a házasságomban is van. Ha bennem és a házasságomban van, akkor a közösségemben is van. Ha közösségben ott van, akkor a Krisztus Testében is ott van. Erre szól most a Lozung figyelmeztetése. Ne hagyd magad meggyőzni! Nehogy pártját fogd annak, ami az emberből jön ki, ami ötlet, ami nem szellemi vezetés, hanem az emberi szellemnek a terméke, mert házasságtörés, paráznaság, gyilkosság származik belőle. Ha arról beszélek, hogy valaki szereti a menyasszonyi állapotot, ez már önmagában házasságtörés. Aki házasságban él, és a lánykoráról elmélkedik, az házasságtörés gondolatilag. Nem tette még meg, még nem gonosztevő, csak a gonoszság működik benne. Már házasságtörés. „De jó lett volna, ha nem megyek férjhez!” Házasságtörő vagy! De jó lett volna, ha máshoz megyek hozzá! A gonoszság ott van már. S ott vannak a paráznaságok, gyilkosságok. Paráznaság, „de jó lenne,” ebben már benne van a többi, a vágy, a kisajátítás, az „odaadom magamat, hogy.” S benne vannak a gyilkosságok, ami nemcsak fizikai, hanem lelki és szellemi gyilkosságok is. Megölni az Igét, mert nekem jobb karácsonyozni. Megölni az Igét, a másik szolgálatát, mert én másképp gondolom. Belülről jövő gonoszság. Nekem aláírják a szavamat, mert én nagy ember vagyok, nagyon elfogadott ember vagyok, igaz, hogy hülyeségeket beszélek, de … és a de gonoszság. A Biblia nagyon keményen mondja ezeket, hogy mi a gonoszság. A kevélység gonoszság. Mi a kevélység? Kevéssé tenni valakit. Mit dumál ez a fickó itt? Mit beszélsz erről, mikor sokkal fontosabb dolgok vannak a világon. Lekicsinyíteni valakit, az kevélység. Ránézni valakire, öcsi mit akarsz, még csak egy éve vagy hívő. Lehet, hogy sokkal többet kapott, mint te! Ádám és Éva óta ott van potenciálisan bennünk ez az erő, ami a mi javunkat akarja. A mi sikerünket akarja, és azonnal párosul a haraggal, az irigységgel, a kevélységgel, hogy majd én. Mit dumálsz te! Itt jönnek a bírálatok, feddések, a mindenféle hamisan értelmezett szavak, itt jönnek, gonoszságból. Nem gonosztevő, de ott van már a mag, hogy gonosztevő lehet. A kevélységben benne van, hogy olyan kicsit csinálok belőle, hogy miszlikre darabolom. Olyan erő, hogy azt mondja, hogy mit akarsz, menj innen öcsi: pártütés, szakadás – kevélység! Gonoszság belőlünk. S erre szól az év igéje, ne engedd magad meggyőzni! Ne engedj a gondolataidnak és az elképzeléseidnek! Nem veszed észre, hogy gonoszak a gondolatok? Én úgy gondolom… és mögötte ott van, mert nekem így jó! S mindez belülről jön ki, ahogy itt írja Márk. Magyarul: Éváék megették, te is megetted, így születtél, hogy már ott volt benned a rossznak a gyökere, csak ki kell, hogy hajtson, mert te is része vagy annak a fának. Te is része vagy ennek a szellemi áramlatnak, hogy megettük a jót meg a rosszat. Jobb lett volna nem tudni, mert akkor nem vágytuk volna. Jobb lett volna némely bűnt meg nem ismerni, mert akkor nem kívánnánk a bűnt. Mikeásnál még egyszerűbb a válasz. „ 9. Halljátok ezt, kérlek, Jákob házának fejei és Izráel házának vezérei! a kik utáljátok az ítéletet, és minden igazságot elcsavartok; 10. A kik vérrel építitek a Siont, és Jeruzsálemet hamissággal! 11. Kiknek fejedelmei ajándékért ítélnek, és papjaik jutalomért tanítanak, és prófétáik pénzért jövendölnek, és mégis az Úrra támaszkodnak, mondván: Avagy nincsen-e közöttünk az Úr?! Nem következik mi reánk veszedelem! 12. Azért ti miattatok mezővé szántatik a Sion, és kőhalommá lesz Jeruzsálem, a templom hegye pedig erdős heggyé.” Tudvalevő, hogy Sion a Király lakhelye, s erőszakkal királyságra törtök. Jeruzsálem nem más, mint a Szentély, a Templomnak a helye, hamissággal a Templomban nem az igazság hirdettetik, hanem a hamisság. S itt jön, ami ránk vonatkozik, „kiknek fejedelmei ajándékért ítélnek, s papjaik jutalomért tanítanak, s prófétáik pénzért jövendölnek.” Ez a gonoszság. Amikor neked Isten adott valamit, fejedelem vagy, a héberben „nászi”-nak nevezzük, amikor valamit rád bízott, hogy te vezessed, te vagy a felelős érte. Ajándékért ítélsz, magyarul úgy ítélsz, ahogy megfizetnek, kettős mércével a saját érdekeik szerint, hamissággal, akiknek a papjaik jutalomért tanítanak. Jutalomért? Igen, a pap a szellemi vezető, s valami kis haszon kell, mondhatnám társadalmi, politikai elkötelezettség, de akár úgy prédikálok, hogy jó legyen a gyülekezetnek. Ma tapsikálni fogunk, mert január elseje van, s jó lesz, s akkor hátha nekem is adtok egy kis pénzt, mert a „munkás megérdemli a bérét” című hazugsággal ezt kikönyörgöm tőletek. Talán nem igaz ez, hogy gonoszok vagyunk? Úgy prédikálunk, úgy beszélünk, sőt elvárjuk, hogy úgy prédikáljanak, úgy beszéljenek, ahogy nekem jó. A prófétáik pénzért jövendölnek, amikor mondd meg testvérem, hogy mit kell csinálnom, aztán a 28. próféta meg is mondja, amit szerettem volna, az aláírásával jól megveregetem a vállát, hogy végre valaki igazat adott nekem. Pénzért! Hányan mondanak látásokat, „az Úr azt mondta nekem.” S tovább adják, mert akkor tudják, hogy több birkát tudnak megetetni, s egyből meg is fosztani. De Isten mégis azt mondja, hogy a gonoszságnak következményei vannak: „mezővé szántatik a Sion, és kőhalommá lesz Jeruzsálem, a templom hegye pedig erdős heggyé.” Ezt történt, nem fog történni. Ez történt. Krisztus uralma, a Sion, a királyi uralom ma ilyen gyülekezeti meg egyéb uralmak tömkelege. Pásztori uralom, emberi uralom, emberek uralkodnak. Azokra a papokra és prófétákra, akik haszonból teszik, s a valódit megölik, valóban érvényes: Sion pusztává lesz, Jeruzsálem, templom kőhalommá. Ma mondhatnék több száz kőhalmot. Emberek egymás mellett fetrengenek, de nem épülnek össze szent hellyé, gyülekezetté. Van nevük is, Dávid cipőfűzője meg Salamon bokavédője, nem tudom milyen gyülekezetek, szép fantázia neveket kitalálnak. Kőhalmok, kövek vannak, de nincsenek összeépülve. Szépen mutatnak ilyen Huszt várának romjai, mert elfelejtették, hogy mi az igazság. A gonoszság lett úrrá, amikor a saját érdekemet nézem, mert ha így prédikálok, több lesz a pénzem, ha úgy beszélek, barátaim vannak. Ha mindezt megteszem, Isten Igéje megszűnik, a templom és az áldozat megszűnik, az uralom megszűnik, s lesz egy őskáosz, „tohu vöbohu”, aminthogy most is van. Keresztény szinten. Nem Krisztus Teste, keresztény. Úgy prédikálnak, ahogy az időszerű politikai események követelik, ezzel nem bántottam senkit, ez tény. Ide éneklünk, mert innen kapjuk a pénzt, mint a mesébe a holló meg a sajt történet. Ide énekelünk, oda zenélünk, amoda prófétálunk. Nagyon vágytak valamire, azért imádkoztak, aztán meg azon sírnak, hogy megtörtént. Sok példát tudnék hozni, s ez keresztény szinten működik, mert rosszul imádkoztunk, a végén kiderül, mert az érdekeink nem estek össze mások érdekeivel. Ők is tudják, hogy mi a gonoszság. A világ a gonoszságban tengődik, én meg a gonoszsággal szövetségre léptem, hát ketten tengődünk, mert a világ ott van a gyülekezetben. Mit mond számunkra a Lozunk? Ne hagyd magad meggyőzni! Elsősorban, ami benned van, attól ne hagyd magad meggyőzni! A gondolataidat is vizsgáld meg! Ne félj, és ne legyen üldözési mániád, hanem gondold meg, hogyan gondolkodsz. Krisztusi módon, vagy öncélúan? Ha öncélúan, akkor holnap már gyűlölni fogsz valakit! Ha öncélúan, akkor le akarod lökni. Öncélúan, akkor kisebbnek fogod nézni! Kevélység, paráznaság! Mondhatnám Márk 7-et részleteiben. Ne hagyd magad. Nehogy valaki elcsábítsa az agyadat, mert szépen hegedül, és nagy aranyláncot ad, és parázna leszel. Ne hagyd magad, és győzd meg a jóval. Te, aki voltál a világban, aki most Krisztusé vagy, tudod, hogy mi a jó és mi a rossz, mi a gonosz és Isten szerinti. Nekünk Isten szerinti összesen egy adatott, és untig elég nekünk: az Isten Igéje. Törvénye, bizonysága és Isten ígéretei. Ha ebben valami nem stimmel, akkor csak gonoszság lehet. Ha valami nincs Isten ígéretében, ha nincsen Isten bizonyságában, s ha Isten törvényeivel szemben van, egy másik törvény alárendelése alatt van, az gonoszság. S ezért az előttünk álló évben is, nincs más lehetőségem, a Lozung Igéjét kell elővenni, még több Igéről beszélni, hogy még több gonoszságot meg tudjunk győzni. Hogy akik hallgatják Isten Igéjét, megértsék, hogy az, ami az ő helyük szerinti, az valahogy nem Isten szerinti. Nem harcolni kell, hanem meggyőzni Isten szavával, bizonyságával, ígéretével és a törvénnyel. Nem véletlen, hogy ha szolgálat van, az Isten törvénye az első, amit megtámadnak, mert akkor a gonosznak nagyobb teret engedünk. Ne beszélj te a törvényről, te judaista akármi vagy! Ne beszélj a törvényről, mert akkor még kiderül, hogy miről van szó. A gonosz mérges, ha elmondod, hogy mi van ma Magyarországon. Azt mondja, ne beszélj Magyarországról, itt minden szép és minden jó. Az időknek mindenféle jeleit, csodáit láthatod. Isten ígéretéről is kell beszélni, arról, hogy a maradék megtarttatik, hogy kővé lesz a Sion, Jeruzsálem kőhalmaz lesz. Nem happy kereszténységről! Nem happy centrum a gyülekezet! Arról kell beszélni, hogy aki örömködik, az menyasszony. Aki pedig tudja, hogy mi egy háznak a rendje, az tudja, hogy mi a törvény, tudja Isten ígéreteit és bizonyságait. Tudja a ház rendjét, mert Isten megadta, mindenhez adott elegendőt, s tudja, hogy érkezik a Férj. Erről kell beszélni, ne az örömről beszélj, anya vagyok, boldog vagyok. A házasságomról nem kell különösebb legendákat mondani, amit megélek a Férjemmel, hanem arról beszéljünk, hogy Ő jön, s Róla tegyünk bizonyságot. Akkor nem lesz Sion puszta, nem lesz Jeruzsálem kőhalom, a mi életünkben legalább, s bizonyság lehetünk másoknak. Isten ígérete a heti szakaszban olvasható. Meghallotta Izraelnek a jajveszékelését, pontosabban fohászát, miszerint vajha Istennek az lenne az akarata, hogy megszűnjék a baj. Isten most ha valóban meghallja a mi szavunkat, hogy vajha megszűnne az én életemben az, ami akkor Izrael életében volt, akkor Ő azt a választ adja: kiviszlek, megszabadítalak, megváltalak, megmentelek, beviszlek, népemmé fogadlak. A peszáchi üzenet valódi lesz. A húsvéti üzenet végleges változást fog hozni az életünkben. Házasságot és Istennel való szövetséget, Krisztussal való feleségi állapotot. Erre van szükségünk, nem örömködésre, hanem egy boldog házasságra, ahova jön haza a Férj, aki megígérte, hogy kivisz, és feleségül akar venni. Kérdés az, hogy az ígéretek emberei vagyunk, vagy a tények, az életnek az emberei, férjek mellett feleségek, Krisztus mellett feleség. Ezt meg kell élni az egyéni életünkben, a családban, a közösségben. Ígéreteink nemcsak vannak, meg kell élni! Isten Igéje nem ígéretekből áll, hanem szolgálatból, munkából, mert egy házasságon belül már élni kell. S ahol nincs meg ez a kapcsolat, nézz rá, a házassága semmit nem ér, formális vagy emberi, mert a Krisztussal való élete nincs a helyén, a házassága sincs a helyén. Ezer ötlet, ezt csináljuk, azt csináljuk, mindenféle van, de nincs egy stabil, állandó hőfok, s egy folyamatos hálaadás, hogy ott van középen Isten harmadikként és elsőként, mert Ő az Úr. A házasságon belül nincs meg a hármas kötél ott, ahol a személyes kapcsolatom nem férj és feleség Krisztussal. De lehet, mert mindenkinek felkínálja. Örülök, hogy ebben az évben ezzel kezdhetek. Menyasszonyok azonnal feleségi állapotba kell jutni, s engedelmesnek kell lenni! S hadd legyen ennek az évnek a Lozung szerinti Igéje figyelmeztető, ne hagyd magad a gonoszságtól meggyőzni! Benned és melletted van, a közösségben, a házasságban, a gyereked, a testvéred által ott van. Én így, te úgy gondolod. És az Úr hogy parancsolta? Ha tudod Isten ígéretét, hogy megszabadít és bevisz, akkor mit foglalkozol mindenféle közlekedési rendőrrel, meg hamis útjelző táblával? Járd az utat, tedd azt, amit Isten bízott rád! A házad, az életed, a családod legyen rendben, s az a hely, ahova Isten oda helyezett, hogy szolgáljál! Tedd, építsd azt a házat, ami már egy nagyobb ház, Krisztus Teste! Ne hagyd magad eltéríteni! S amikor Isten azt mondja, hogy győzd meg a jóval, akkor mindig legyen kész válaszod, hogy lehet, hogy te így gondolod, de nekem Isten a törvényében, ígéretében mást mondott. Nem vita! Akinek van férje, van biztonsága, van háza, van látása, feladata, kötelessége, mindene van, azt nem lehet kicsalni a házból. Azt nem lehet elcsalni a konyhából, mert tudja a kötelességét, nem lehet az asztal mellől elvenni, mert adnia kell enni másoknak, Igétől kezdve mindent. Az ilyet nagyon nehéz kicsábítani egy kocsmába, vagy a karácsonyfa alá, az nagyon jól érzi otthon magát, mert a legjobb a házban lenni. A legjobb önmagamban lenni. A legjobb a házasságban benne lenni, a közösségben benne lenni és Krisztus Testében. Legyen ebben az évben a meggyőzés Isten Igéje mások felé, ne dőlj be a vitának. Nem megmondta a Férjed? Nem adott meg hozzá mindent? Éld a feleségi állapotot!
Elhangzott: Sófár Jesua HaMassiahban Hívő Zsidó Közösség 2011.01.01.-i Istentiszteletén
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN. |